About
Az első fényképezőm egy orosz gyártmányú SMENA SL gép volt. Azt hiszem nem is én kaptam, hanem a nővérem, de én ő nem igazán használta, engem pedig vonzott a kíváncsiság, hogy mit lehet vele csinálni. Filmes kamera lévén az ember kétszer is meggondolta, mit örökít meg. Én nem tettem. Gyerekként különösebb koncepció nélkül kattingattam az utcánkban. Ha a mai tudásommal visszamehetnék abba az időbe, természetesen teljesen más képeket készítenék. Rengeteg olyan téma volt, melyet meg kellett volna örökíteni. Persze akkor nem volt internet, az egyetlen forrásom, amiből tájékozódni tudtam egy Fényképezési jótanácsok című kis könyvecske volt.
Később kaptam egy tükörreflexes Zenith gépet (köszönet érte nagynéném). Ekkor már gimnazista voltam. Egyre több információhoz fértem hozzá. Egyre több képet készítettem. Az egyetemi évek alatt azonban megtorpant az érdeklődésem a fotózás iránt. A tanulás minden időmet elvette.
Úgy alakult, hogy a diplomamunkámat Londonban készíthettem, ahová magammal vittem a Zenithet is. Fontosnak éreztem, hogy megmutassam szeretteimnek, ismerőseimnek az ismeretlent, azt a helyet, amit ők eddig csak TV-ben, újságban láttak. Mindezt a saját látásmódommal közvetítve.
Egyetem után mérnökként dolgoztam. Megengedhettem maganak egy komolyabb Canon SLR gépet, több objektívvel. Rendszerváltás után rengeteg információhoz hozzá lehetett jutni, főleg köyvek formájában, de ekkor már az interneten is lehetett tájékozódni.
Munkám során többször eljutottam külföldre, ahová mindig vittem magammal a Canon-t. Diára fotóztam. Ekkor már tudatosan igyekeztem megörökíteni mindazt, amit érdekesnek találtam. Érdekelt a más, másik város, másik kultúra, másik ember. Szeretem az ismeretlent. Tudom, sokan tartanak a mástól, az idegentől, a szokatlantól. Azonban ha az ember veszi a bátorságot és végigjárja az újhoz vezető utat, akkor olyan jutalomban részesül, mely megismételhetetlen, egyedi és egész életében emlékezni fog rá.
Ezeket a pillanatokat örökítem meg.
A SMENA ma is itt van a polcomon. Emlékeztet rá, hogy fotózzam a jelent. Mutassam meg másoknak azt, amit én látok, úgy ahogy én látom. Megmutatni az észrevétlent, a kitaszítottat, a tudatlanság miatt elutasítottat.
**Stefán Tamás**